Az én igazságom a legenyémebb igazság!

Tisztelt olvasó!

Engedje meg, hogy bejelentsem, hogy a mai nap létrejött a Creative Sectors blog, ahol nem ígérek semmit, mert sokan ígérnek sok mindent, de mindenütt nagyobb a füstje, mint a lángja.  Én nem akarok füstölni, -bár a kolbász és a sonka jól bírja-, ennek ellenére lépten-nyomon füstöt dörgölnek az orrom alá, mintha én is az előbb említett jóízű táplálék szerves része lennék. Bár enyhe fanyar képet vágva talán mégis jobb ha füstöt dörgölnek a képembe, mintha lángnyelvek nyaldosnák az orrom hegyét. De mégis képletesen szólva a füst azért csak egy "maradék" ami büdös, fojtogató, homályt teremt, megsirat, elaltat. A láng, a tisztító tűz, vagy épp pusztító, azért mégiscsak egy dominánsabb, markánsabb jelenség, aminek legfőbb lényegi vonása az, hogy éget. Na ezzel sokat nem mondtam, én sem akarok itt égni holmi értéktelen szófecsérléssel, de már ha létrehoztam ezt az oldalt, akkor engedje meg nekem a mélyen tisztelt olvasó, hogy úgy üssem le itt ezt a nem tudom hány x = ? karaktert, ahogy Liszt a zongorabillentyűket tette anno. Tehát arról rizsázok én itt már 10 perce(minden kezdet nehéz...) hajnalok hajnalán, hogy a fenébe kellene beindítani ezt a blogot,vagy az IH-SZEF-et (nem egy újabb IH traktor tipusról van szó, hanem az "Irás hiányban szenvedő emberek fórumáról" ). Még inkább érdekel az, hogy mikor jutok ennek a bevezetőnek a végére, hogy az olvasó is megnyugodjon és lapozzon tovább egy másik Blogaritmusra, vagy további "elmeégetésnek"veti alá magát általam. Egy bolond 100 szót csinál, én meg lassan hatványozom ezt az értéket, de ebből most azért ne tessék levonni semmilyen következtetést. Ejnye a kis matematikus bújt el benne! - tudom most ez gondolja mindenki, pedig sokszor majdnem bebuktam a matekot, mint barnamedve a málna bokrot egy derűs téli reggelen.

Szóval  egyre füstösebb lesz ez az egész, én pedig pont ezt akartam elkerülni, de Murphy szokta mondani, hogy ami bekövetkezhet, az be is fog következni. Nos, akkor sinen vagyunk -ha nincs ép elménk, hogy másszunk le róla- tehát ha megjelenik a láng előttünk, akkor tudjuk, hogy az füstölt ide és nem én. Így korrekt módon kivágom magamat a bűn soraiból, mint öreg néne a vadhajtást. A konklúziót mindenki vonja le magának ebből a bevezetőből, ígérem --na ilyet írtam volna? -- lesz még kevésbé érthető és túl primitív is egyben, talán fényt derítek arra is, hogy mi ez a kreatívszektorzzz, ami miatt nem győznek szidni, mert kénytelenek könyvjelzőbe tenni, hogy ha már maguk nem , legalább az oktondi tűzről pattant FOX letudja nyelni, vagy egyéb színpadi megnyilvánulás keretein belül elrendezzék a dolgot. Az internet felfedezőről meg ne is beszéljünk, tiszteljük meg annyival, hogy felfedezte nekünk az internetet. Elnézést kérek, hogy raboltam a drága idejüket, amit szerettek volna hasznosan eltölteni, a TV fókusz pontjában ülve,feküdve,  a barátok "amíg élünk addig forgatunk" vagy "unokáink is forgatni fognak" jeligére induló esti családi majomparádéján.

- "Na mivan! Hát noooormááális?"

Igen kérem, ahogy a jó öreg Besenyő Pista bá is megmondja kajakra, hogy mi hámozódik le az olvasó tudatában (..a kéreg) amikor meglátta-e neves címet, aminek hatására úgy döntött, hogy megismeri az ismeretlent, mert az ember kíváncsi természetű, beleszagol mindenféle "ürülékbe" akár rövid pórázon tartott négylábú pajkos barátja. Kérem szépen, itt nem másról van szó mint  anyanyelvünk kifordításának idegen nyelvű átiratáról. A Creative Sectors, önmagában "kreatív szektorokat" tesz ki nyersen fordítva honfitársaink örömére, azonban ennek hátterében nem holmi légből kapott szedet-vedett névre kell gondolni, hanem egy megfontolt csapat eszmei próbálkozására. 

Az említett nagy csapat és irányadó ötletének kiforralója nem több mint két ember. Jómagam és egy idétlen idők óta ismert barát, kinek nevét nem nevezném még, de amint felszólal enyhe irracionális írásaim miatt, rögtön megismerik a kedves olvasók is. Addig is el kell tűrniük az én nyers modoromat, mivel most is ezt olvassák, ezért gondolom, hogy eltűrik. 

Szó ami szó, a C.S. nem más mint elméleti/fejlesztési/kreatív munkásságaink próbálkozásának fedőneve. Gyakorlatilag ez a fedő-név alaposan lefed minket, olyannyira, hogy ennél többre nem is sokra jutottunk, de azért enyhe szisszenés erejéig, már vannak kigőzölgések, aminek hála néhány kreátív gondolat lecsapódhat itt e blogon. Az, hogy mikor alakult nem fontos, mivel nem a fedőnév története a lényeg, hanem az ami azalatt "főtt" meg. Na majd ebben a kukta blogban, mindenki kihámozza a magának való finomabb falatokat (figyelem gyomorrontás veszély), csak a lúd legyen kövér, mondhatnám. Desszertként varázslatos szavakat mormolok,mint ahogy - /lesznek sok érdekes írások/ ,/hihetetlen elmélkedések kontra high level IQ/, /új ismeretek amikről nem tudtunk, vagy nem akarunk tudni/ ,/enyhe humoreszk, kritika, ötletek, fejlesztések/ - darálom a szavakat mint olcsó horrorfilm a nem épp fogyasztásra szánt húst, de ne dőljön be senki eme trükknek, mert itt mindig az aktualizálás zajlik, nem pedig a jövő képzelgéseit vázolom fel. Ja, és néha füllentek is az írásaimban. :-) 

Akkor most tessék dobálózni a frissen vett zöldségekkel, mert lelepleztem magam. Na most már teljesen összezavartam a tisztelt olvasót, aki talán épp munkából jött haza, de úgy érzi még mindig a munkahelyén van.Tessék kérem megnyugodni, lesz ez még így se!

Köszöntöm a bátor és véletlenül ,vagy tudatosan idetévedt tisztelt olvasókat , akik eme témában kívánnak elmerülni. Itt kritikai jellegű irományokat lehet találni majd, néhol humoros, néhol gyötrelmes lesz, mindenről szól, mindenkinek! Mivel ebben a témában ez az első -remélhetőleg nem utolsó- kritikai megnyilvánulásom, az abból is érezhető, hogy rossz fát tettem a tűzre, amikor kigondoltam, hogy chák norisszal fogok újat húzni, és ha esetleg emlléütöm a billentyűket, akkor ő fog újat húzni nekem, ami korántsem lesz egy kellemes érzés. No de jobb félni, mint vele találkozni. Ergo, kritika kritika hátán,ez az írás az egyik filmjéről fog szólni.

Mindenekelőtt tudatnom kell mindenkivel, hogy Chuck Norris igenis jó színész a maga nemében. A CHUCK NORRIS FILMEK MÁRPEDIG JÓK! Ezzel a nagybetűs mondattal lavinaként indítottam útjára mindazon kritikákat, amelyek tőlem erednek, vagy épp engem céloznak majd meg. Talán nem is Norrissal van a probléma (..mondjuk legalább annyi feszület van rajta, mint a Lánchídon), hanem minden baki a kulisszák mögött gyökerezik valahol. A részletkérdés örök vita a filmeknél, az a 1,5 - 2 óra akció nehogy hátrányt szenvedjen valamiben, ha "valahonnan el kell venni akkor a másikhoz tegyünk többet" alapon történik minden. Ez a szemfüles nézőnek bizonyos esetekben szemet szúrhat és ilyenkor történik meg az, hogy a jól betervezett akciójelenet, valahogy a rekeszizmunkat dolgozza meg leginkább. Na ezért is vettem legelőször górcső alá az 1982-es "Élő fegyver" alias "Forced Vengeance" elnevezésű filmet, amiben Chuck Norris (ezentúl "csak" Norris) mutat példát a rossz fiúknak sziklaszilárd tekintetével és még szilárdabb öklével villámgyors mozdulatok mellett.A villámgyorsat valóban szó szerint kell érteni, a film alatt többször is "slow motion"-t kellett bevetni, hogy a néző teljes mértékben átélje mindazt a felemelő érzést röpke idő alatt, amit Norris egyetlen rúgása folyamán képes volt véghezvinni.

Nem tudom eredetileg hogy szólhatott a forgatókönyv, de biztos vagyok benne, hogy a végső formában már nem voltak benne azok a lapok, amelyek talán még jobban éreztették volna a nézővel, hogy itt most "eksön" van, én  az elkövetkezendőkben ezekből a hiányforrásokból igyekszek pár mozzanatot bemutatni a tisztelt olvasónak.

A film intrója teljesen átlagos megjelenésű, (ne feledjük el a 80-as években vagyunk) s legelőször is az a kép tárul elénk, hogy itt bizony hemzsegni fognak a kínaiak (akkor lesz csi-hi-pu-hi), ez köszönhető a hatalmas neonreklámnak és az előtte verekedő két sejtelmes sötét alaknak. Ahogy várható, hamarosan meg is jelenik az, akire már vártunk, s hamar elfeledteti velünk a hongkongi alvilág gondjait, amint kiszáll autójából texasi kalapban, és tehénfoltos szmokingjában első áldozatának kúriája előtt. Tudniillik ő egy pénzbehajtó , és  épp egy leamortizálásban lévő kaszinó számára gyűjt "adományt" a nem túl lelkes szerencsejátékosoktól, akiknek ugyebár nem volt valami nagy szerencséje.

                             ("Bizarr megjelenés a fő profilom!")

 Norris fegyvere az ökle, Rambóé meg a kés alapesetben. Éppen ezért fontos, hogy mindig a középpontban legyen. Chuck akkor üt, ha előbb felbőszítik, ami általában nem verbális alapon történik. A jel ami felkészíti a nézőt arra, hogy figyeljen, mert jön az eksön, az alábbi videórészlet alapján szeretném bemutatni.

 Ez valóban kihagyhatatlan látvány főleg, hogy a filmben többször is előfordul, és épp ezért nekem  játéktermi feeling jött le ebből, valami ilyesmi: 

1. Keress egy rossz fiút!

2. Mondd neki,hogy fizessen, vagy most elkaplak.

3. Várj míg megpróbálnak megütni, vagy megölni, majd aktiváld  a bónuszt!

4.A BÓNUSZ-> Szorítsd ökölbe a kezed.

5.Várj míg véget ér az előre beprogramozott karate feeling. 

6. Küldetés teljesítve.

                                        (Na erről beszéltem...)

 Talán pont ez az oka annak, hogy Chuck Norrisos PC játékot még nem adtak ki, mivel túl egyszerű lenne minden küldetés, elegendő lenne csak a bónuszt aktiválni, a többi a programozók és grafikusok dolga. Ellenben van már Pókember, Batman, Terminator, stb..., PC játékra optimalizálva, ami azt a benyomást kelti bennem, hogy bizony ezeknek a hősöknek azért csak fel lehet adni a leckét. Ergo, Norris simán hazavágja őket.

Mint említettem különösebb módon semmi kivetnivaló a filmben. Norris régi barátai is feltűnnek, lesz akció megint, lesznek szép lányok is, végül mindenkit megölnek (nagyfőnök a háttérben tisztogat), és ekkor jön a nagy elhatározás. A múlt gyökerei felszínre törnek, és előkerül Chuck régi Airborne-os egyenruhája nem kevés kitüntetéssel, porosodó szekrényéből, hogy végképp pontot tegyen az ügy végére. Már lassan vége a játékidőnek, de a végére csak sikerült némi eksön krakkot beimportálni az egyes snittek megalkotása során. A mosdós jelenet mérnöki pontossággal tárja fel előttünk Chuck fizikai megnyilvánulásait, ahol szerepet kap a hüvelykujj, az ököl, láb, a könyök. Igen, jól gondolják a bűvös ököl itt is összeszorul, ezt próbálták enyhíteni az enemy részéről egy boxeres videójelenet bevágással, de igazából nem szántak neki főszerepet. Azért nem tudom hogy vannak vele, de ha mosakodás után türülközőt nyomok az arcomba, majd egy stukkerral megzavarnak, mire csak úgy reflexből a bal hüvelykujjammal el kellene kapnom a pisztoly ravaszát, mielőtt elsülne, szerintem inkább akkor megnézek egy dokumentumfilmet a pingvinekről, mielőtt felhúzom magamat azon, hogy a ravaszos jelenetre képtelen vagyok KOMMENTET írni. A lazán hátraívelő könyökös beütésről, és az azt követő legendás rúgásról már ne is beszéljek. Szerintem ez Chuck Norris egyik COMBÓJA ( ököl, majd könyök, végül rúgás). Ebből valószínűleg nem lehet repetázni.

A bizonyíték nem ígéret, tessék nevetni, sírni, vagy keményebben állni mimika nélkül, ahogy Norris is teszi.

                                  ( A "híres" mosdós jelenet...)

 A következő érdemleges jelenet már a BOSS jachtján történik. Nem tudom, hogy az operatőr aludt el, vagy Chuck volt kíváncsi természetű és egy tizedmásodpercre láthattuk kikandikálni a jacht tetején. 

 Az biztos ,hogy nem baki, mivel a film további jeleneteiben már bátrabban mozog a fedélzeten, a kérdés mégis az, HOGY A FENÉBE KERÜLT FEL A JACHT TETEJÉRE? Az biztos, hogy nem levegőből pottyant oda, de ha már felment a tetejére, hogy navigáljon, akkor előtte miért nem intézte már el a rosszfiúkat? Most újra le kell mászni, talán azért, hogy az épp ott álló őrt fejbe rúgja, a másikat meg ledobja a vízbe. Ironikus, de a 3. őr aki ezt épp észreveszi, szintén szoros kapcsolatba kerül a feljárónál Norris bakancsával. Így már érthető, hogy miért kellett fentről indulnia, lefele rúgni a lépcsőn az embereket könnyebb és látványosabb. Persze előkerül a stukker is de az csak melléktárgy, aztán a BOSS meg úgyis ügyesen kikampózza azt Chuck kezéből, aki jobban meglepődött mint én, pedig számíthatott rá, hogy a főnöknek vannak speckó támadásai. Igen, ő a botmester, lesz is pár ügyes húzása, de végül Chuck körbepörgőrúgása csak megtalálja a bot gyengepontját, és végül feleznek. Aztán ő is csak feljut a jacht fedélzetére, hogy körbenézzen, de kevesebb sikerrel jár mint Chuck, kicsit nyakára tekeri véletlenül a hajókötelet...

 Még van egy nagyvezír a hegytetőn, meg egy két gorilla, mégsem kezdheti ott a napot Norris, mivel amúgy is a parton volt, hát elindul szerencsét próbálni hegynek felfele, és érdekes módon abból nem szenved hiányt. Újabb remek alkotás tanúi lehetünk, én a "táncoló haldokló" nevet adnám neki, ami a következő jeleneten látható is. Kommentet nem fűzök hozzá, szerintem a látvány önmagáért beszél.

                                       (A "táncoló haldokló")

 Lesz még itt újabb Combó (fejelés+csámpás rúgás), majd az agg rezidenciáján még a gorilla lesz keményebb falat, aki WC-ket dobál, meg Chuk-ot is úgy, mintha rongybaba lenne, de végül vele is csak a véletlen végez egy lehulló üvegdarab halálbiztos vágása következtében. CHUCK SOHASEM ÖL, CSAK FELGYORSÍTJA A FOLYAMATOT!

Néhány meghitt pillanat is adódik harc közben, nem mintha szoros baráti kötelék fűzné Chukot a gorillához, de azért ez a kis röpke jelenet némi családi hangulatot próbál felidézni.

                                  (Na gyere a papához Chuky!)

 Igen ezek azok a jelenetsorok amiről az írás elején említettem, hogy "slow motion" -ban nem szenved hiányt senki se, de azért a széklábas jelenetet kár volt belassítani, mert érezhetően EZT BIZONY ELHIBÁZTA CHUCK :-) .

                    (Mintha mellétrafált volna+rossz kameranézet)

Azért egy végső halálos rúgás is előkerül a tarsolyból, nem maga a rúgás volt halálos hanem ami utána jött, de arról az üveges dologról már írtam előbb.

                                          (Chuck végső rúgása)

A többi már a sablon kategóriába tartozik, hiszen ismerjük a hollywoodi filmek világát, így arról nem is kommentálok semmit. A filmet mindenképp ajánlom megnézésre, ez amolyan Chuck eksön, némi forgatókönyvi túlzással, vagy épp hiányossággal, bár karatésok és egyéb kriszk-kraszk mutatványosoknak nem ajánlom, mert még túlbuzgó önbizalomra tesznek szert a végén.

Fine

Tisztelt olvasó, mielőtt továbbhalad az olvasással, szeretném kijelenteni, hogy nem vagyok semmilyen állatvédő szervezet tagja, és nem is szeretnék az lenni. Továbbá kijelentem, hogy nem kívánok magamnak semmilyen házi kedvenc állatot tartani(hogy miért az is kiderül). Végül kijelentem, hogy kedvelem a háziállatokat. Talán most még ködös az olvasónak, hogy mit is akartam én ezzel közölni, de remélem az iromány végére kitisztul valamennyire a most még összekuszálódott gondolata.

Ha valaki az ember és az állat közötti viszonyról akar írni, mellőznie kell a túlzott érzelmeket, és közömbös, külső szemmel  -mintha egy idegen bolygóról jött volna- kell megfigyelnie az eseményeket.Ellenkező esetben egyik oldalról azt halljuk: "Mentsünk meg minden állatot!", míg a másik oldalról: "Az ember a domináns lény, ezért elsőbbségben részesül". A külső szemlélő pedig azt mondja: "Minden élőlénynek joga van ott élni ahol akar, vagy tud!"

Ez nem elég ahhoz, hogy a szimmetria érvényesüljön,mivel semmilyen rendező faktor sincs az egyes kijelentésekben. A rendező faktor minden rendszer esetében a fő elem lesz, ami meghatározza globálisan az egész folyamatot. Értelemszerűen tényekre alapozva, egyedüli rendezőfaktor csakis és kizárólag maga az EMBER lehet az állat és a közte lévő kapcsolatban.

A bölcs ember a negyedik szemlélő, aki végül azt mondja:" Az ember mikor dönt, saját magának ad választási lehetőséget, de minden egyes döntése globálisan érvényes az egész rendszerre( a döntés hatáskörén belül), és az azzal kapcsolatban álló mellékrendszerekre is.Ezért mérlegelni kell az egyes választási lehetőségek súlyát, és döntéseit úgy kell meghozni, hogy annak hatáskörében a lehető legkisebb legyen a szimmetria eltolódás. A lehető legkisebb legyen a szimmetria eltolódás, ismétlem még egyszer, mivel ez a kulcsa a legtöbb rendszer optimális működéséhez.

Rögtön megértik miről is van szó, ha szemléltetem az egész gondolatmenetet pár példával.

Ha például valaki macskákat tart egy társasházban,és nagyon kedveli a macskákat,eltűri a piszkot, esetleg a bűzt, etetésük nem megterhelő, a macskák is jól érzik magukat, akkor úgy néz ki, hogy a szimmetria érvényesül, tehát a kis szoba összes lakója harmónikus hangulatban van egymással, a szimmetria egyensúly érvényesül. Azonban a rendszer ennél nagyobb is lehet, ha például valaki az alsóbb vagy felsőbb szintről esetleg nyugtalankodik a nyávogás, vagy bűz miatt. Ilyen esetben a szimmetria egyensúlyi rendszere(továbbiakban E.R.) kileng. Ha még több negatív hatás éri a központi részt, akkor az E.R. teljesen diszharmónikussá válhat. Következményképp vagy a lakók költöznek el, vagy a macskákat távolítják el. Az ember mint domináns faj, általában a saját javára dönt (mondjuk ebben a szituációban az ideges lakók eleve nem fognak a macskák javára dönteni). Így a macskák "jobb?" esetben más gazdákhoz kerülnek, "rosszabb?" esetben pedig az utcára, vagy a sintértelepre. Utóbbi esetben egy visszacsapó rekurzív folyamat szemtanúi is lehetünk, mert a macskakedvelő,ha akkor bölcsebb döntést hoz, és kevesebb macskát tart, akkor nem kell sintérhez folyamodni.

Vagy amikor az ember 10 000 éve kivonta a természetből a farkasokat, hogy befogja, és domesztikálja őket, majd saját céljaira felhasználja, akkor vajon mennyire látta át a rendszert amibe belenyúlt? Az ennivaló megszerzéséért az állatok a mai napig kegyetlen harcot vívnak, különösen igaz ez a kietlen területekre. Az étel az élet-halál kérdés mozgató rugója. Az ember azzal,hogy ételt ad az állatoknak, azzal valójában életet ad nekik. A farkas, vagy most már nevezzük kutyának,mint tudjuk ha tanítják igen intelligens tud lenni, ami nem is gond, viszont annál jobban felismerte, hogy ha az ember kedvében jár, akkor mindig megkaphatja az étel-élet adagját. A kutya az ember legjobb barátja helyett én úgy mondanám az ember a kutya legfőbb táplálékforrása(nem konkrétan). Keserű az igazság, de ismerjük be, hogy a kutyának az étel az élete, ha nincs gazdi, nem őt sajnálja, hanem az ösztön hormonjai dolgoznak benne, hogy bizony az étel nincs, most mit egyen a város aszfaltján, már ha az ember kihozta a vadonból, ahol azért mindig akadt egy-két harapnivaló! Talán próbáljuk ki, hogy egy kóbor kutyát simogatunk, játszunk vele, stb., de nem adunk neki enni, majd legyen egy szomszéd, aki komor képet vág a kutyához, meg se érinti, de mindennap behívja egy jó ebédre. Valószínű, hogy több időt fog a kutya eltölteni a szomszéd kertjében, mint azoknál akik játszanának vele, vagy simogatnák. Persze nehéz kivitelezni a dolgot(egy jó ebéd után szívesen ugrándozik a kutya velünk), de az tény, hogy a táplálék rettentően fontos az életben maradáshoz, gondoljunk csak a szorgos hangyákra.Az ember számos érzéssel, érzelemmel rendelkezik, legfőbb erénye a gondolkodás, TV-t néz, fát vág, biciklizik, szennyez,stb.. mikor csinálja ezeket egy állat? Az állat mindent amit tesz a táplálékért tesz. A modern kor apró hülyeségei mint a kutyafrizura, meg ilyen olyan korcs keverékek, pórázás, szájkosár, kikötés, fenyítés, mind a rendszer asszimetrikus jelenlétére utalnak. A hat kiló vakolatfestékkel megáldott pláza cica, bolyhos grófstyle-ra nyírt kutyáját húzza pórázon a város aszfaltján, szaratja állatát a betonra, ami kiszárad kiporzik, ember letüdőzi, hugyoztatja a fának, ami szárad ki, mert abból se sok van a városban belőle. Felnyomja a villamosra, buszra, dög melegben hadd süljön az is, esetleg elszakad a póráz, kutya elszalad, talán nem üti el semmi, kipróbálja a hajléktalan életmódot, ami vagy bejön vagy nem. DE a kutya csak tűr és tűr, mert a gazdi az aki ételt ad neki. Olyan korcs, talán apró rövid lábai vannak, lereszelt foga, lenyírt bunda, vagy épp túlsúlyos tacskókeverék, ezek inkább hasonlítanak a kor MC' kacsaételt fogyasztó emberekre, akik épp úgy elpusztulnának a vadonban, mint ezek a nemesített fajták.

Meg csak a gazdit védjük meg jeligére ugatnak és támadnak minden idegen emberi betolakodóra, akkor azt mondjuk milyen jó házörzőnk van. Kérem szépen az állat ösztönösen megvédi táplálékszerző területét, amit meg is jelöl, kitűnő szaglása révén meg bárkin megérzi a környék idegen betolakodóinak(más kutyáknak) szagát. Egyébként is a házörző kutya sok betörőnek nem gond mert egyszerűen leüti,megmérgezi, kár érte... én inkább szögesdrótot húzok fel, legyen csúnyább, de egy kutyával több túlélte, nem mintha érdekelne, csak a rendszert próbálom egyensúlyba tenni, mivel én nem bírom ha kiássa a frissen vetett füvet, virágot, teleszar mindent, aztán szedegesse az ember, nehogy oroszlánszag legyen, bolhaírtás, kullancsszedés, póráztatás, kikötés, stb... Túl sok a negatívum, hogy értelme legyen egy hibás rendszert működtetni. A döntésem NEM KELL! És az ön döntése mi? Bármi is, mérlegelje a lehetőségeket, tényeket, következményeket! A házi kedvencek lehet hogy valóban kedvencei az embernek ,de próbáljunk ne gondolkodni, csak ösztönösen az állat szerepébe bújni, mi akarunk-e bárki játékszere lenni? A háziállatok, amit azért tart az ember, hogy megegye, korábban ezek is a vadon éltek valamilyen formában, és vadásztak rájuk ez természetes, valamit enni kell! Persze a hinduk is tudnak valamit, hogy szent állatuk a tehén, én is tisztelek minden háziállatot (nem a házi kedvencekről van szó, mert azokat inkább szánom,hogy börtönbe születtek), annak ellenére, hogy meg kell,hogy egyem őket. Azért nincs értelme vegetáriánusnak lennem, mivel az ember is állat valahol (jó értelemben), húson nőtt fel, és bogyókon, csak a modern tudatváltás korcsosítja el a régi szokásokat, ahogy az állatok is elkorcsosulnak, és elvesztik régi formájukat. Visszatérve tehát a modern kor egyre szaporuló népesség számának, és területi terjeszkedésének "köszönhetően" aligha lenne elég a vadászat a lakosság élelmezéséhez, a háziasítás ebből a szempontból egy "jó" döntésnek bizonyult, abból viszont nem, hogy ez egyéb súlyosabb problémákat vetett fel,mint pl.: állatbetegségek,járványok, túllegeltetés,.stb. Az,hogy ezek az állatok az ételért halnak az tény, itt az étel nem az életet jelenti számukra. 

Mindezek ismeretében nem kérek elnézést a tisztelt olvasótól, amiért ilyen nyers, modortalan módon lerántottam a leplet az igazságról, vagy legalábbis annak egy alternatívájáról.

A döntés az ön kezében van! Döntsön bölcsen! Én már döntöttem!

Ahogy én se vagyok az a kreatív típus, mint sokan elvárnák! Amíg a Földet laposnak gondolták épp úgy megéltek az emberek. A gömbölyű, ellipszoid Föld nagy felfedezés volt, végül geoid lett, mivel nem találtak rá geometriai formát. 

De nem ez a lényeg! Az ember egyre kreatívabbá lett, és minden kreatív embernél lett aki még kreatívabbnak gondolta magát. Hiába a természet millió évek alatt már elérte azt a kreatív szintet ami elegendő volt ahhoz ,hogy az általa birtokolt rendszereket fenntartsa, ahogy az embert is. Az ember pár ezer év tudással le akarja győzni a természetet. Az ember még csak egy saját farkába harapó kígyó szintjén áll. Én nem más embernél akarok kreatívabb lenni, és nem is a természetnél. Az én kreativitásom az ismeret, tudás, tapasztalat, gondolatok, kauzalitás, szimmetria, összefüggéseit tárja fel előttünk, hogy megismerjük a természet évmilliók alatt kialakult rendszerét, és magát az embert. 

Az öreg rágyújtott pipájára. Illatos ,cseresznyefából készült pipája tömve volt finom dohánylevelekkel. A nyájat őrizte az öreg fa tövében, a nap már nyugodni készült. Komótosan pöfékelt gomolygó füst vette kerül az öreget. Enyhe szél támadt, ami elcsípett egy darab füstcsíkot , s felém fújta. Finom illata volt. Később az öreg pásztor gondosan megtisztította, majd eltette a pipát. Másnap újra elővette...

Reggel korán keltem. Gyorsan megreggeliztem, felöltöztem, majd rohantam az állomásra, mert indult a vonatom. Még épp időben elértem,sőt zihálva felkapaszkodtam rá, s örültem, hogy ma sem késtem le. A vonaton nagy volt a tömeg, gomolygó büdös füst fogadott, a levegő romlott volt. A kék sapkás srác elővette a gyújtót, majd egy szál papírba csomagolt alkalmatosságot, szájába vette, és társai felé fordulva nevetve rágyújtott. A füst dühösen és rakoncátlan módon beterítette a kabint. Talán a füst miatt, de nyugtalan lettem, kimentem és mindenütt nevető emberek fogadtak, néhányat szintén sűrű füst övezte. 

- Adj egy cigit nekem is. -mondta egy lány a srácnak. 

Letekertem az ablakot, egy kis friss levegőért. Néhányan szúrós szemmel néztek rám, de a vonat elkezdett lassítani, végre megérkeztünk. A füst már kezdett oszlani, végül megállt a vonat. Leszálltam a vonatról és hátranéztem. A  kék sapkás srác megint rágyújtott...de már egy másikra...

December 19. Már korán reggel kikészítettük a friss szalmát a perzseléshez. Hozták a disznót is, vérét az gazdasszonyok már sütötték a jó hagymában, míg bőrét odakint a robogó szalmatűzben már javában perzselték a gazdurak. Nagy volt a vidámság, mindenki sürgött-forgott, gyerekek táncoltak a perzselő tűz körül. Kicsit ködös volt az idő, zúzmara lepte be a fák ágait. Aztán lassan a szalma is elégett, és a hagymás vér is elkészült. Mindenki jót evett a nagy munka előtt. Evés után meghasították a disznó bőrét, néhányan kóstolgatták a perzselt finom bőrt, majd elégedetten bólogattak.

-Jó szalonnája van. -mondták többen is, s ez idő alatt lassan előkerült az üst is, amit jó zsíros szalonnadarabokkal raktak meg. A sercegő tepertő és a ropogó tűz hangja, valamint a felszálló illatfelhők, a környékbeli parasztokat is megállásra késztette az út mentén. Az asszonyok beleket tisztogattak, a férfiak szalonnát hasítottak egy-egy jó darabot megsóztak ládába tettek. Hurkát-kolbászt töltögettek, közben mesélgettek énekeltek. Sültek főttek a finomabbnál finomabb falatok, estig tartott a tor, nagy volt a mulatság. Aztán a nagy munka után mindenki pihenten vágott neki a másnapi munkának. Ki a nyájat őrizte, ki fát vágni ment, mindenki talált magának valami elfoglaltságot. Egy hét múlva újra sivított a malac, de már máshol... az emberek megint gyülekeztek...

 December 19. Korán keltem, mert sietni kellett a munkába, időre ott kellett lennem. Gyorsan néztem valami harapnivalót, de nem tudtam melyik szalálmit, vagy felvágottat egyem, milyen gyümölcslevet igyak hozzá. Nagy kapkodásban ettem mindenből egy-egy kicst, majd elindultam. A munka aznap hosszú és fáradtságos volt, közben meg is éheztem, ittam egy kávét is, közben apró ropogtatnivalókkal próbáltam éhségem csillapítani. Ebédre sietve ettem valami bundába panírozott csirkekészítményt, néhány zsömlével. Délután elkezdett fájni a hasam ,meg a fejem is ,gondoltam valami fertőzést, kaphattam, talán romlott volt az étel, vagy volt benne VALAMI! Alig vártam,hogy vége legyen a munkaidőnek, hazamentem és csak pihentem, meg teát szürcsölgettem. Korán lefeküdtem. 

Reggel felkeltem, majd kinyitva  a hűtőt enyhe undor fogott el, bevágtam az ajtót, kimentem a spájzba, és a rúdról lógó oldal szalonnából levágtam egy jókora darabot, amit vagy két hete kaptam még nagyapámtól. Egy pohár tejet ittam, friss kenyeret és szalonnát ettem aznap reggel. Vidáman indultam dolgozni, frissnek és kipihentnek éreztem magam. Sajnos egyik kollégám is rosszul lett ő nem tudott bejönni dolgozni, azt mondta tegnap este egy hamburgeres partit csaptak az egyik kajáldában, azóta nincs valami jól. Mondtam neki egyél sós szalonnát, de csak nevetett. Végül másnap se jött be, kivett egy hét szabadságot...

Tisztelt olvasó!

Bizonyára az ön polcain is vannak még könyvek, talán régiek, újak, szebbnél-szebb képekkel. A könyv egy olyan változat amit azért adtak ki, hogy az olvasó elolvassa, és az olvasó azért olvassa el, mert valami tetszik neki benne. Akinek nem tetszik a könyv, az átalakítja magának. Összegyűri, kitép lapokat belőle, kivág belőle képeket, vagy épp beleír dolgokat. Ne csúfítsuk el könyveinket, mert ami nekünk nem hasznos, az másnak még érték lehet. Az írásaimat én is úgy osztom meg a tisztelt olvasókkal, mintha egy könyvet adnék kézre. Akinek nem érték ne csúfítsa el! Éppen ezért letiltottam a hozzászólásokat eme nagyszerű témák keretein belül, hogy az olvasók mindig amikor erre járnak, ismerős szavakat olvassanak. Aki mégis szeretne megnyilvánulni előttem bármilyen formában, annak diszkrét módon felajánlok egy üzenetküldési lehetőséget, amit minden témakör bejegyzései végén megtalálhat. Jó olvasást kívánok, ne csak az óra legyen ébresztő, hanem lejegyzett gondolataim is.